The Unknowns: Mystifying UFO Cases

The Unknowns: Mystifying UFO Cases

SUBTITLE'S INFO:

Language: Hungarian

Type: Human

Number of phrases: 294

Number of words: 3354

Number of symbols: 20907

DOWNLOAD SUBTITLES:

DOWNLOAD AUDIO AND VIDEO:

SUBTITLES:

Subtitles prepared by human
00:37
Soha nem fordítottam nagy figyelmet az UFO-észlelésekre. Néha olvastam egy-egy eseményről, de a kíváncsiságom soha nem mutatott túl ezen a néhány eseten. Úgy látom, hogy az UFO történetek középpontjában gyakran a történetet övező rejtély áll, nem pedig a rejtély megoldása. A megbízható magyarázatok hátrányt szenvednek a fantáziadús díszítésekkel szemben. Van egy "dokumentumfilm" a Netflix-en - a "dokumentumfilm" kifejezés csupán megközelítő - egy emberről, aki azt állítja, hogy zaklatják az idegenek. Az egyik jelenetben szó szerint egy Halloween idején kapható műanyag maszkot lóbál valaki az ablakon kívül, és ez úgy, ahogy van, része a filmnek. A nézőktől pedig azt várják, hogy, elhigyjék: ez egy harmadik típusú találkozás, miközben inkább farsangi típusú találkozásnak tűnik. Ennek ellenére ez a "dokumentumfilm" felkeltette az érdeklődésem, ígyhát elkezdtem magam beleásni az UFO-jelenségbe, belemerülve ebbe a mítoszvilágba, amelyben
01:50
kevéssé voltam jártas. Az elejétől fogva olyan nyakatekert történetek sorával találkoztam idegenek általi elrablásokról, kormányzati összeesküvésekről és kísérletekről, amelyek inkább hatottak elutasított X-Akták forgatókönyveknek. De mindeközben időről időre felbukkant egy s más hihetően hangzó állítás. Történetek, amelyeket valóban nehéz volt racionalizálni. Na nem olyasmi, ami meggyőzne arról, hogy a Föld egy csillagközi üdülőhely - de mindenképp misztikus történetek. Hogy megértsék, mire gondolok, vissza kell ugranunk 1947-be. 1947 nyarán az észak-amerikai hírközlési és kormányzati ügynökségeket az égen megjelenő furcsa tárgyakról szóló jelentések árasztották el. Ezt az UFO mániát egy Kenneth Arnold nevű pilóta provokálta ki. Június 24-én Arnold a washingtoni Cascade-hegység felett repült, amikor felfigyelt arra, hogy kilenc csészealj-szerű objektum szeli át az eget. Ekkor még nem sejtette, hogy emiatt az ártatlan elnevezés miatt válik majd népszerűvé
03:03
a "repülő csészealj". A szikrázva repülő lemezek látszólag közel 2000 km/h-val haladtak, amely sebesség az ember alkotta repülőgépek által akkoriban még nem volt elérhető. Arnold kezdetben azt gyanította, hogy valamilyen titkos katonai tesztrepülést látott, de az amerikai Légierő hamar hárította a felelősséget, és pusztán elutasította a jelenséget, optikai csalódásra utalva. De mindez nem volt olyan egyszerű. Arnold nem csupán tapasztalt pilóta volt, de a történetét több tanú is megerősítette a földről, és mind egy sor ovális alakú tárgyat láttak, amelyek nagy sebességel haladtak. Ezen felül más észlelésekről is érkezett jelentés, napokkal korábban, és még utána is, több napig. Több mint 800 eset volt kevesebb, mint egy hónap alatt, köztük a híres Roswell incidens. Nyilvánosan a Légierő elutasította a megfigyeléseket, szerintük a természetes jelenségeket torzította a túl élénk képzelethez társuló félreértés - de a Légierő valójában ugyanolyan értetlenül állt a jelenség előtt, mint a nyilvánosság, és eléggé aggasztónak is találták a dolgot. Több száz, egymástól független személy
04:08
az élet minden területéről - magas rangú katonai tisztviselők, tudósok, mérnökök, politikusok és szakmai pilóták - jelentettek hátborzongatóan hasonló tapasztalatokat pár hét leforgása alatt. Mind a nyilvánosság, mind a hivatalos szervek egyre inkább meg voltak győződve róla, hogy valami rejtőzik a felhők felett. 1947 júniusában a Légierő titkos előzetes vizsgálatot indított az észlelésekről, mivel gyanússá vált, hogy néhány UFO idegen vagy földön kívüli eredetű jármű lehet. Szeptember végéig nem tudták kizárni a fejlett legijárművek létezését. Bár az esetek többségét be lehetett tudni a természeti jelenségeknek, néhány UFO manőverezése és kitérő magatartása minden hagyományos magyarázatnak ellent mondott Azt spekulálták, hogy ezek a látszólag mechanikai UFO-k egy szigorúan titkos - külföldi, vagy akár belföldi - katonai projekt részei lehettek. Tartottak tőle, hogy a Szovjetunió lefoglalt valamilyen német technológiát a második világháború után és kifejlesztett
05:24
néhány korszerű repülőgépet, amely képes rejtve beszivárogni az amerikai légtérbe. Ennek hatására létrehozták a Sign Projektet (Project) Sign kialakulásához vezetett. Ez egy titkos vizsgálat volt, amely megkísérelte megállapítani, hogy az UFO-k veszélyt jelentenek-e a nemzetbiztonságra nézve. Míg a projekt tagjai számos elfogadhatónak tartott okot találtak 1948 nyaráig, az alaposan dokumentált esetek egy kis része még mindig megoldásra várt. Ezek az esetek lettek "Az Ismeretlenek". Kizárásos alapon a Sign Projekt tehát arra a következtetésre jutott, hogy a legvalószínűbb magyarázat ezekre az esetekre a földönkívüli hipotézis volt. Más szóval, az Ismeretlenek nem erről a Földről származtak. Ez a jelentést azonban, amint elérte a Pentagonot, nyomban elutasították. Az interplanetáris magyarázat nem volt megalapozott és így a jelentést végül elvetették. A Sign Projektet hamarosan megszüntették és a későbbi vizsgálatok is sorra kudarcot vallottak
06:30
az Ismeretlenek természetének megismerésében. A Sign Projekt utódja, a Projekt Blue Book (Kék Könyv) csak azt állapította meg, hogy statisztikailag valószínűtlen, hogy az UFO-k a sajátunkénál fejlettebb techonlógiai képességekkel rendelkeznek. Mivel az UFO-észlelések túlnyomó többsége félreértett természetes jelenség, ezért valószínű, hogy az összes UFO-észlelés csupán félreértés. Ebből kifolyólag az UFO-kutatások finanszírozása indokolatlanná vált, mivel a nemzetbiztonságot veszélyeztető tényező nyilvánvalóan nem létezett. A Kormány által szankcionált UFO-kutatás hivatalosan a a Projekt Blue Book 1969-es feloszlatásával ért véget, és a Légierő azóta megoldottnak tekinti az ügyet. Az összegyűjtött 12.618 UFO-jelentésből 701-et jelöltek Ismeretlennek. Egyesek azonban azt állítják, hogy sok esetet rosszul jellemeztek, és több, mint 1700 ügyet kell Ismeretlennek tekinteni. Míg az amerikai kormány elutasíthatja ezeket az Ismeretleneket, mint pusztán statisztikai anomáliák,
07:33
egy alapvető kérdés marad. Mit láttak az akkor az emberek? Milyen természeti jelenség vár még mindig megoldásra, évtizedes kutatások ellenére? 1949. május 24-én, késő délután, hat civil lakos halász-túrára ment a Rogue River folyóhoz, Oregon államban. Hirtelen, egyikük egy kerek, szikrázó tárgyat látott az égen. Alig mozdult, miközben csendesen, kb. 1500 méter magasan lebegett. Nehéz volt bármilyen részletet szabad szemmel látni, de szerencsére egyikük vitt magával egy nyolcszoros nagyítású távcsövet. A távcsővel egyértelműen látható volt egy fémes, ismeretlen formatervezésű jármű. Kerek és lapos volt, kb. 10 méter átmérőjű, a tetején egy "lekerekített uszonnyal". Fényvisszaverő, ezüst színű felülete volt, amely kissé piszkosnak tűnt. Nem voltak hagyományos a hajtóművei, és semmilyen
08:47
hangot nem adott ki. Két percnyi megfigyelés után az UFO fokozatosan a széllel ellentétes irányba mozdult, amíg el nem tűnt egy sugárhajtású repülőgép sebességével. Az ezt megerősítő beszámolók és részletes vázlatrajzok mellett ezt az ügyet az teszi érdekessé hogy a megfigyelők közül ketten repüléstechnikai kutatók voltak, tehát bőséges ismerettel rendelkeztek a témában. Továbbá a történet soha nem érte el a nyilvánosságot. Ez azért fontos, mert ha ez álhír lett volna, azt várnánk, hogy a csalók a média figyelmét akarták, de a tanúk tartózkodtak attól, hogy nyilatkozzanak a sajtónak. A történet éveken át nem érte el a nyilvánosságot, amikor is ufológusok felfedték az ügyet, és kiderült, hogy a Projekt Blue Book meglehetősen elutasítóan megállapította, hogy a jármű egy rosszul azonosított repülőgép vagy időjárási léggömb volt. Tehát csak egy palacsinta-alakú repülőgépről vagy a szél által nem befolyásolt önjáró léggömbről van szó. Ha UFO-król olvasol, hamar olyan magyarázattal találod magad szemben,
10:10
ami időről időre ismétlődik. Időjárási léggömbök. Ez minden bizonnyal igaz néhány híres esetre. A Los Angeles-i csata? Ballon. A Roswell incidens? Szupertitkos léggömb. A Mantell incidens? Ismét egy léggömb. A földönkívüli hipotézis támogatóinak sajnálatára, ez gyakran meglehetősen meggyőző magyarázat. Kevésbé meggyőző viszont az, amikor egy UFO tanúi maguk is elindítanak egy ballont. 1949. április 24-én egy csoport öt ballonista épp elindított egy időjárási léggömböt az új-mexikói sivatagban és egy speciális távcsővel követték azt. Egyszercsak a távcső kezelője meglátott egy másik tárgyat is az égen, és figyelmeztette a csoport többi tagját, akik mindannyian látták az UFO-t még szabad szemmel is. Elliptikus alakú volt, fehéres, ezüstös és sárgás színű volt. Lehetetlen volt pontosan meghatározni a magasságát és méretét a az összehasonlítási pontok hiánya miatt, de úgy tűnt, rendkívül nagy magasságban repült, és olyan gyorsan mozgott az égen, hogy nehéz volt
11:13
a távcsővel követni. Nagyjáből egy percig volt látható, amit követően hirtelen abbahagyta a vízszintes mozgást, és közel függőleges emelkedéssel eltűnt a tiszta kék égen. Nem adott ki hangot és oldalszélben haladt. Egy évvel korábban egy nagyon hasonló esemény történt április 5-én. Három ballonista az új-mexikói sivatagban épp megfigyelt egy időjárási léggömböt, amikor észrevettek egy UFO-t, ami nagyon nagy sebességgel haladt. Kerek alakja volt, fehér, szürke és arany színű volt. Össze-vissza repült az égen és függőleges hurkokat írt le kb 30 mp-n keresztül, amíg el nem tűnt. A sivatag teljesen csendes volt, és bár az UFO erőteljesen manőverezett, mindezt hang nélkül tette. Aztán 1951. január 16-án két ballonista, valamint néhány pilóta és civil az új-mexióki sivatagban két UFO-t vett észre az általuk megfigyelt léggömb közelében. A ballon 35 km tengerszint feletti magasságot ért el, és bár körülbelül 30 méter átmérőjű volt,
12:16
a két UFO körülbelül háromszor vagy akár ötször nagyobb volt, és úgy tűnt, hogy a léggömb felett repülnek. Ellipszis alakúak, fehér és szürke színűek voltak. Kb. 40 mp-ig köröztek így, majd rémisztő sebességgel eltűntek a távolban. Ez csak három példa a sok hasonló esetből, és bár az észlelők nem is lehettek volna képzettebbek a légi jelenségek azonosítására, egyikük sem tudott magyarázatot adni arra, amit látott. 1952. július 19-én éjfél előtt Washington DC-ben és környékén található radarok ismeretlen célpontok 5-10 tagú csoportosulását azonosították. A menetrend szerint nem voltak járatok a területen és az UFO-k nem tartottak be semmilyen ismert repülési útvonalat. Az üzemzavar lehetőségét hamar kizárták, mivel három különböző reptéren is ugyanazokat az azonosíthatatlan célpontokat látták. Végül az objektumokról vizuálisan megerősítették,
13:34
hogy az égen lassan áthaladó fénygömbök voltak. Egy kis idő elteltével az objektumok elkezdtek szétszéledni, Washington DC éjszakai égboltja felett. Elrepültek a Fehér Ház és a Kapitólium épülete felett, és jónéhány más korlátozott terület felett is, szervezetlenül, kiszámíthatatlanul. Számos alkalommal az UFO-k éles 90 fokos fordulatokat végeztek, és néhányuk teljesen megfordította pályáját másodpercek alatt. A radarok operátorai megzavarodtak. Nem volt az az ember alkotta repülőgép, ami így tudott volna manőverezni. Légiirányítók, radar-üzemeltetők, pilóták, katonai személyzet, és számtalan civil is UFO-észleléseket jelentett. Egy pilóta közel maradt az UFO-khoz kb. 14 percig, felismerhetetlen alakú fehér fényként írta le őket. Míg néhány ilyen fény párhuzamosan repült a repülőgépével, a többi úgy tűnt, hogy a Föld légkörén kívül repülnek. A pilóta megfigyelései
14:35
egybeestek a radarok érzékeléseivel, arra utalva, hogy ezek valóban fizikai repülő tárgyak voltak, valamilyen hibás radar-azonosítással szemben. Több mint három óra elteltével két sugárhajtású vadászgépet indítottak útnak, hogy elfogják az UFO-kat, de a pillanatokkal az érkezésük előtt az objektumok 10.000 km/h-ra gyorsultak fel, és eltűntek a szem elől. Azonban amikor a vadászgépek visszatértek tankolni, az UFO-k újra megjelentek az égen. Öt órával az első észlelés után az utolsó UFO is eltűnt a radarról. De egy héttel később az UFO-k még egyszer visszatértek. Július 26-án este számtalan UFO jelent meg az égen Washington DC felett. Sok hasonlóságot mutattak az előző héten megfigyeltekkel, sugárzó gömbökként megjelenve, szuperszonikus sebességgel haladva. Egyes járatokon a személyzet és az utasok ismét
15:39
saját szemükkel látták a radaron észlelt UFO-k létezését. Négy vadászgépet küldtek az éjszaka folyamán, és két pilóta látott is valamit két külön alkalommal. Egy pilóta négy fehér fényt, míg a másik csak egyet látott. Azonban egyik sem állt elég közel a pontos azonosításhoz, mivel az UFO-k könnyedén menővereztek a vadászgépek körül. A nyilvánosság egyre növekvő nyomással várta a magyarázatot erre az amerikai főváros elleni látszólagos támadásra így a Légierő sajtótájékoztatót tartott július 29-én. A sajtótájékoztatón a hőmérséklet ingadozását okolták. Ez egy légköri jelenség, melynek során a meleg levegő rétegei kisebb mennyiségű hideg levegőt zárnak körül, amelyek aztán tévesen megjelennek a radarképen. Emellett a szabad szemmel megfigyelt jelenségek állítólag félreértések voltak, úgy mint csillag, meteor vagy szokatlan visszaverődés természetes fényforrásból. Más szóval ez csak egy nagy félreértés volt és nem volt ok ijedtségre.
17:32
Ez egy nagyon furcsa magyarázat, mivel fontos információkat hagy teljes mértékben figyelmen kívül. Egyrészt a szabad szemes megfigyelések és a radar általi észlelések több alkalommal is egybeestek. Amikor a pilóták azt állították, hogy szabad szemmel láttak UFO-t, a földi személyzet megerősítette azok létezését és helyét a radaron. Majd amikor a pilóták azt jelezték, hogy az UFO eltűnt, az egyszersmind eltűnt a radarról is. Egy másik szembeötlő kérdés, hogy bár a hőmérséklet-változások nap mint nap lezajlottak 1952 nyarán, az ismeretlen célpontok mégis csak a szóban forgó két éjszaka során jelentek meg a radarképeken. Az Andrews légierő-bázis személyzetének tagjai nem voltak teljesen biztosak benne, hogy mit láttak, azt állították, hogy talán meteorokat vagy más természetes jelenséget láttak. De a rangidős légiforgalmi irányító a Washington Nemzeti Repülőtéren biztos volt benne, hogy tömör, manőverező tárgyakat észleltek, ugyanakkor kifejezetten tagadta azt a lehetőséget, hogy időjárási jelenségről van szó.
18:35
Továbbá semelyik másik radar-üzemeltető nem értett egyet a Légierő következtetéseivel. Mindenki més biztos volt benne, hogy fémes repülő tárgyakat észleltek. Még a Nemzeti Időjárás Iroda sem értett egyet a hőmérséklet inverziós elmélettel, szerintük az ilyen jelenségek amorf csíkokként jelennének meg a radaron, szemben az élesen elkülönülő pontokkal. Az ellentmondások ellenére a Légierő megállapította, hogy a hőmérséklet inverzió a hibás és semmi rendkívüli nem történt. Paradox módon a Projekt Blue Book aktái az esetet Ismeretlenként jelölik, ugyanakkor egyetértenek a légierő következtetésével. 1964. április 24-én egy rendőr, Lonnie Zamora, egy gyorshajtó autóst üldözött Socorro városán kívül az új-mexikói sivatagban, amikor hangos zajra és ragyogásra lett figyelmes. Úgy hitte, robbanás történt, ezért megszakította a hajszát és a fény felé indult,
19:50
hogy megvizsgálja, mi történt. A fény kékes narancssárga volt, és úgy tűnt, hogy lefelé halad a föld felé, tőle mintegy fél kilométerre. Nehéz terepen haladt át, aztán észrevett egy fehéres-ezüstös tárgyat mintegy 200 méter távolságra. Eleinte úgy látta, hogy egy felborult autó az, ami mellett két férfi áll, akik fehér ruhában vannak. A két férfit látszólag megriasztotta Zamora jelenléte. Egyenesen rá néztek. Ezután egy kisebb dombot kellett megkerülnie (Ami blokkolta a látását a két emberre), és mire odaért, a két férfi eltűnt. Zamora most már láthatta, hogy nem egy autó, hanem valamiféle elliptikus tárgy az, négy fém lábbal. A fehér ellipszoid átmérője körülbelül 5 méter volt és egy vörös színű jelzés volt az oldalán. Ezután gyalog folytatta útját, és kb. 30 méterre volt, amikor egy hangot hallott, mintha valaki lezárna egy ajtót, majd egy füstmentes lángot látott,
20:50
- mint egy hegesztőpisztolyé - ami a hajó aljából tört elő. A láng ismét kékes narancssárga színű volt, és ugyanazt a hangot adta ki, egyre sűrűbben. Lassan, az objektum emelkedni kezdett. Ekkor Zamora megijedt és a hangos zaj azt a benyomást keltette benne, hogy az UFO hamarosan felrobban, ígyhát az autója mögé szaladt fedezékbe. De egy idő után az UFO teljesen elhallgatott, és most már 6 méterrel a föld felett lebegett. A sebessége fokozatosan nőtt, amíg eltűnt a távolban. Habár Zamora volt az egyetlen, aki közvetlen közelről megfigyelte a járművet, volt a közelben néhány szemtanú, akik egymástól függetlenül jelentettek észlelést egy ovális alakú UFO-ról és kékes lángról, mielőtt a történet eljutott volna a sajtóhoz. Egy bizonyos tanú leírt egy ovális alakú UFO leereszkedését, amit egy rendőrautó üldözött. Percek alatt érkezett egy másik rendőr, és mind az FBI, mind a Légierő hamar
21:58
megjelent a helyszínen. A leszállás feltételezett helyét alaposan megvizsgálták és fényképezték. A füvet és bokrokat megégetve találták, és volt, ami még parázslott az első tisztviselők érkezésekor. Néhány megégett növény kifejezetten nem gyúlékony volt. A nyomozók felfedeztek négy, frissnek tűnő, ék alakú bemélyedést a földön, és mivel a száraz felszíni talajréteg arrébb került, előtűnt a még nedves, alsóbb talajréteg. Lábnyomok halmazát látták a bemélyedések által határolt téglalap-alakú területen. Nem voltak helikopterek a közelben, a hajó oldalán levő jelet nem tudták azonosítani, a helyszín nem volt radioaktív, radaron nem láttak szokatlan tevékenységet, és a leszállás helyén begyűjtött talajminták nem fedtek fel kémiai hajtóanyagokat. Néhányan azt állítják, hogy üveges homokot gyűjtöttek össze - ez akkor történik, ha a homokot magas hőmérséklet üveggé olvasztja. Mások azonban visszautasítják ezt az állítást, így ezt nehéz biztosan tudni.
23:01
Ennek ellenére egyik vizsgálatvezető sem hitte, hogy átverésről van szó. A lábnyomok csoportja behatárolt volt és nem vezetett semerre. Ha feltételezzük, hogy Zamora maga csinálta a bemélyedéseket és valahogy sikerült meggyújtania a nem-gyúlékony növényzetet, akkor ezt bizonyítékok nélkül kellett tennie, lábnyomok nélkül, kivéve egy kis területen a középpontban. Zamorát nagyon megbízhatónak tartotta mindenki, aki ismerte őt, de ami még fontosabb: azok is, akik kihallgatták. Annak ellenére, hogy sokszor lehetősége lett volna rá, sosem bevétele a történetekből, és úgy tűnt, nem örült annak, hogy a történet miatt ráirányult a figyelem. Átverésre utaló bizonyítékot később sem találtak, és Zamora becsülete évtizedekkel későbbi haláláig sem szenvedett csorbát. A Projekt Blue Book nyomozása nem vezetett eredményre. A legvalószínűbb magyarázatnak az tűnt, hogy Lonnie Zamora valamilyen titkos kísérlet szemtanúja volt. Ezt a magyarázatot elfogadták a helyi lakosok és maga Zamora is.
24:06
Mivel a közelben található egy szigorúan titkos katonai terület (White Sands Proving Grounds), ez bizonyára elfogadhatóan hangzik. Azonban az objektum szokatlan kinézete és fejlett képességei miatt még mindig nehezen hihető. Nem meglepő, hogy a katonaság tagadta az ilyen járművek létezését. Évekkel később a Légierő vizsgálatokért felelős kapitánya felidézte, hogy akkortájt érkezett egy furcsa telefonhívása. A Pentagon egy magasrangú katonai tisztviselője hívta fel, és személyesen kérdezte ki őt az esetről, amit rendkívül szokatlannak talált. Úgy gonolta, nem szokás, hogy egy ezredes ilyen hívásokat bonyolít, ezért elgondolkozott: "Vajon miért érdekli őt ez ennyire?" Miért van az, hogy bár a földi lakosság felének van nagyfelbontású fényképezőgép a zsebében, mégsem léteznek nagyfelbontású felvételek a repülő csészealjakról?
25:23
Találkoztam már ezen érvelés különféle változataival, és első pillantásra úgy tűnhet, jogos a kérdés. Bár igaz, hogy a kamerák az évek során egyre könnyebben elérhetővé váltak és sokat javult az általuk készített felvételek minősége, ezzel együtt növekedett a hamisítványok minősége is. Szoftverekkel, mint pl. az After Effects, szinte bárki készíthet meggyőző hamisítványt, ami azt jelenti, hogy az ezek a videók soha nem lesznek végleges bizonyítékok úgy, ahogy pár évtizeddel korábban lettek volna. Képzeljünk el egy ideális helyzetet. Képzeljük el, hogy egy megbízható személy, aki nem jártas vizuális effektusokban és sosem érdekelték az UFO-k, lencsevégre kap egy valóban azonosíthatatlan repülőgépet, nagyfelbontású kameráján. Nem csak néhány képpontnyi paca lenne ez, mintha egy Japán felnőtt filmstúdiótól származna, és nem igényelne CSI-os képjavítást sem, hanem egy egyértelműen felismerhető jármű lenne, amelyre nem lenne szokványos magyarázat. Így a felvétel hitelessége elkerülhetetlenül megkérdőjeleződne, és minden bizonnyal
26:24
lehetetlenné válna bebizonyítani, hogy az esemény valójában megtörtént. Emlékszem, hogy 2011-ben Jeruzsálemben több ember is videóra vett egy UFO-t, többféle nézőpontból. Az ügy nemzetközi figyelmet kapott, mivel a számos nézőpont miatt hitelességet kapott az észlelés. Később azonban újságírók egy csoportja lenyomozta az operatőröket, és kiderült: egyikük filmkészítő, másikuk filmtanár, míg a többiek, diákok, történetesen ugyanabban az iskolában. Az UFO-észlelések hamisítása a drónok elterjedésével szinte már túl könnyűvé vált. Furcsa fények a sötét éjszakai égbolton látszólag lehetetlen manővereket hajtanak végre? Drónokkal megoldható. Ami a tiszta kék égen egy járműnek tűnik és egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy szokványos drón? Drónokkal megoldható. Lehetetlenné vált kizárni a hagyományos megyarázatokat, miután gyakorlatilag minden ember a bolygón könnyű hozzáférést nyert az egekhez.
27:26
Ezen a ponton semmit nem szabad meggyőzőnek tekinteni, eltekintve talán attól, ha egy űrhajó a Times Square kellős közepén landol. Részben emiatt összpontosítottam a figyelmemet régebbi ügyekre, mivel ezek a problémák még nem léteztek néhány évtizeddel ezelőtt. A Projekt Blue Book első igazgatója, Edward J. Ruppelt, később írt egy könyvet az általa és csapata által vizsgált esetekről. A könyvben leírja, hogy az UFO-kutatáshoz való hozzáállás drasztikusan változtott a földönkívüli hipotézis elvetése után. A Légierő már nem akarta megérteni az UFO-k természetét, inkább arra törekedtek, hogy általánosságban leplezzék le a jelenségeket. Saját szavaival: "Mindent annak mentén értékeltek ki, hogy az UFO-k nem létezhetnek. " "Nem számít, mit látsz vagy hallasz, ne hidd el." A korábban említett 1952-es Washington DC-beli eset után megerősödött az erre irányuló hajlam. A kutatókat utasították: összpontosítsanak azokra az esetekre, amelyeket meg tudnak oldani,
28:26
és soha ne beszéljenek az Ismeretlenekről nyilvánosan. A témát le akarták leplezni és nevetség tárgyává tenni. És így is lett. Amit kezdetben nemzetbiztonsági kockázatnak véltek, immár - egy összehangolt PR-kampány nyomán - (Public Relations =Publikus Kapcsolat) társadalmilag el nem fogadott pszeudo-tudománnyá csökevényesedett. Ruppelt könyvében írja: "Ez a változás az UFO-projektet érintő politikában annyira hangsúlyos volt, hogy mint sokan mások, azon tűnődtem, vajon van-e valamilyen rejtett oka a változásnak. Arra irányuló erőfeszítés volt ez, hogy szigorúan titkossá tegyék a projektet? Arra törekedtek, hogy mindenáron leplezzék az UFO-k földönkívüli eredetét, a nyilvánosságtól szeme elől rejtve, a tömeges pánikot mindenáron elkerülve? "Talán csak játszottam a vezért egy nagy álcázásban." Ruppelt persze csak spekulál, de tekintettel arra, hogy ő volt a művelet vezetője, az ember elgondolkozik: van-e igazság az aggályai mögött? Ha feltételezzük, hogy a katonaság hazudik,
29:33
akkor hogyan teszünk különbséget az idegen űrhajókról és a titkos járművekről szóló hazugságok között? Egyikről sem tudunk semmit, így aztán e két megtévesztés azonosnak tűnt. Úgy értem, szeretném elhinni - de nem vagyok benne biztos, hogy mi az, amiben hinnem kéne. Miután többszáz ügyön átrágtam magam, úgy érzem, több ellentmondást látok, mint azelőtt. Minden annyival egyszerűbb volt akkor. Csak kinevettem egy férfit, aki úgy tesz, mintha félne egy álarctól. Szó sincs nagy összeesküvésről. Sem földönkívüliekről. Szó sincs ilyesmiről. Csak halálos félelem és egy darab műanyag. Egyszerűbb idők. Felíratot készítette: RedFox_Gamer

DOWNLOAD SUBTITLES: