The Dyatlov Pass Case

The Dyatlov Pass Case

SUBTITLE'S INFO:

Language: Hungarian

Type: Human

Number of phrases: 208

Number of words: 2121

Number of symbols: 12691

DOWNLOAD SUBTITLES:

DOWNLOAD AUDIO AND VIDEO:

SUBTITLES:

Subtitles prepared by human
00:13
1959 elején egy csapat túrázó expedícióra indult a hegyekben a Szovjetunió nyugati részén. A csoport kilenc tapasztalt férfiból és nőből állt, akik jól ismerték a szibériai vadont. Mégis ez a kaland bizonyult számukra az utolsónak. A bűnügyi nyomozás, a fényképek és a naplóbejegyzések ellenére az eset több, mint fél évszázad múltán is megoldatlan. Ez a Gyatlov-hágó esete. 1959. január 23-án kora reggel egy tíz fős síelő túracsapat szállt fel a vonatra, hogy eljussanak a Szovjetunió közepén lévő Ural hegységbe. A csoport nyolc férfiból és két nőből állt. Igor Gyatlov volt a vezető. Ahogy a vonat mélyen behatolt a hegyes szibériai tajgára, a csoportnaplóba a következő végső bejegyzést írták: "Azon gondolkodom, vajon mi vár ránk ezen a túrán? Történik-e majd valami új?" A következő néhány napban a csoport váltogatja a különböző közlekedési eszközöket.
01:34
Először busszal, azután teherautóval, majd lovasszánnal, végül gyalog és sílécen folytatják az utat. Január 28-án az egyik túrázó, Jurij Jugyin lebetegedett és végül úgy döntött, visszamegy, miközben a csoport fennmaradó kilenc tagja folytatja az utat a terv szerint. Ezek a fotók közvetlenül azelőtt készültek, hogy elváltak egymástól és ez volt az utolsó alkalom, hogy élve látta a barátait. A csoport folytatta az utat a hólepte vadonban és mindent dokumentáltak naplójegyzetekkel és több fényképezőgéppel. Az előkerült fotók és naplóbejegyzések alapján úgy tűnik, a túra a várt szerint folytatódott mindenféle váratlan bonyodalom nélkül. Csak a rengeteg hó, a farkasordító hideg, és az egyre nehezedő terep volt. Február 1-én elértek egy hegy lábához, amit a helyi manysik őslakosság a Halott Hegyként emleget. A nap nagy részét azzal töltötték, hogy a hegyoldalon mentek felfelé, végül úgy döntöttek, a csúcstól mindössze pár száz méterre vernek tábort. Ezek az utolsó fotók, amik a fényképezőgépekből előkerültek, az utolsó bejegyzés utolsó mondata pedig így szól:
02:44
"Nehéz elképzelni ilyen kényelmet a hegygerincen, miközben metsző szél süvölt, több száz kilométerre az emberi településektől." Néhány héttel később a barátok és a család aggódni kezdenek. Senki sem hallott Igorról vagy a csoport többi tagjáról. Sok vita után végül egy önkéntesekből álló csapat indul a keresésükre. Február 26-án a keresőcsapat végül rábukkan a lejtőn álló sátorra. Azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy valami szörnyű dolog történt. A sátor cafatokban van és vékony hóréteg borítja. A túrázók személyes holmiját és felszerelését rendezetten találják a sátorban, de a sátor oldalát belülről felhasították egy késsel. Másnap kilenc pár lábnyom vezeti a kereső önkénteseket le a lejtőn a közeli erdő felé. Mivel a lábnyomok kis mélyedéseket hagytak a hóban, úgy tűnik, nyugodtan és rendezetten mentek le a lejtőn, nem pedig pánikszerűen rohanva.
03:57
A nyomokat kb. fél kilométeren át lehetett követni a sátortól, míg végül teljesen belepte a nyomot a hó. Így a keresők a nyomok útját követték és egy hatalmas cédrusfa alatt, az erdő szélén, egy hevenyészett tábortűz maradványai mellett megtalálták Jurij Doroshenko és Jurij Krivoniscsenko fagyott testét. Több, mint két hónap múlva találták mind a kilenc testet. Az első kettőre végzetesen alulöltözve találtak rá. Nem volt rajtuk sem kabát, sem nadrág, sem kesztyű, sapka, csizma, sem semmi más, amire ilyen fagyos időben számítanánk. Csak vékony ing, alsónadrág és zokni. Haláluk idején -30 °C (-22°F) lehetett. A cédrusfán sérülés nyomai látszottak, mintha valaki felmászott volna rá. Az ágak öt méter magasan le voltak tördelve. Talán megpróbálták megtalálni a sátrat a vaksötétben vagy talán megpróbáltak elrejtőzni valaki vagy valami elől.
04:59
A következő három testet különböző távolságokban találták meg a sátor és a fa között, néhány centis hóréteg alatt. Jobban fel voltak öltözve, mint első két társuk, de nem sokkal, mivel róluk is hiányoztak alapvető ruhadarabok, mint például a csizma, a sapka és a kesztyű. Mindannyiukra úgy találtak rá, hogy arccal a sátor felé néztek, mintha haláluk pillanatában küzdöttek volna, hogy visszajussanak oda. Bár néhány közülük elszenvedett kisebb sérüléseket, de mind az öten a hypothermiába haltak bele. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy négyen közülük ittas állapotban voltak haláluk pillanatában. Az utolsó négy túrázót egy kisebb domb aljában találták meg, 3 méternyi hó alatt, 75 méterre a fától, a sátorhoz képest az ellenkező irányban. Hárman közülük halálos sérüléseket szenvedtek. Egyiküknek betört a koponyája, kettejüknek pedig eltörött több bordája és súlyos belső vérzésük volt. Az orvosszakértő véleménye szerint a sérülések zuhanásból származtak, amit egy autóbalesethez hasonlított. A sérüléseket még haláluk előtt szerezték és azokat nem okozhatta másik személy.
06:03
Kettejüknek közülük hiányoztak a szemgolyói, az egyik nőnek pedig hiányzott a nyelve. Négyük közül az utolsónak eltört az orra és megsérült a nyaka, de a hypothermiába halt bele. A legtitokzatosabb dolog pedig mind közül, hogy később három ruhadarabon abnormális radioaktivitás szintet mértek. Május 28-án a bűnügyet egy rejtélyes és hihetetlenül homályos zárójelentéssel lezárták. A nyomozást vezető tiszt ezt írja a zárójelentésben: "A halál oka valamilyen ismeretlen kényszerítő erő, amivel a túrázók képtelenek voltak megküzdeni." Nem éppen kielégítő válasz és aligha nevezhető egyáltalán végkövetkeztetésnek. Szóval amennyiben a Galaktikus Birodalomnak semmi köze a túrázók halálához, lehetséges-e valamiféle kevésbé homályos, de azért hihető magyarázatot találni néhányra a rejtélyesebb részletek közül? Próbáljuk meg. Azt a tényt, hogy Dubinyinának hiányzott a nyelve, aránytalanul felfújták.
07:06
Néhányan azt mondják, kivágták vagy kitépték, amikor még élt, mások szerint halála után dögevők ették meg, megint mások azt állítják, később valahol másutt megtalálták a nyelvet. Én azonban olvastam az orvosszakértői jelentést, és abban ez áll: "A szájat és a nyelvet összekötő izom hiányzik." Ennyi. Egyetlen szó sincs kivágásról, kitépésről vagy hasonlóról. Nem tudom, hol vagy hogyan kezdődött, de úgy tűnik, eltúlozzák ennek a hiányzó nyelvnek a fontosságát, holott valójában ez egy egészen apró részlet. Legalábbis az orvosszakértő szerint apró részlet volt, különben valószínűleg részletesebben is leírta volna. Például ugyanabban a jelentésben, ugyanabban a részben ez áll: "Üreges szemgödrök, a szemgolyók hiányoznak." Ugyanolyan titokzatos, nemde? Nos, nem, mivel az orvosszakértő mindkettőt megmagyarázza. "A fej lágy szöveteinek sérülései [...] postmortem keletkeztek (oszlás és bomlás) Dubinyina testén, ami a megtalálása előtt vízzel érintkezett."
08:08
Még zárójelben hozzá is teszi "(oszlás és bomlás)", hogy egyértelművé tegye, mire gondol. És ez még csak nem is egyedülálló Dubinyina testén, mivel a négy utolsóként megtalált test az olvadó hó miatt sérült. Néhányan, akik azt állítják, hogy a nyelvét még életében kellett, hogy eltávolítsák, rámutattak arra a tényre, hogy nagyjából 100 gramm vér volt Dubinyina gyomrában. Azonban ez sem egészen igaz. A törvényszéki vizsgálat idevonatkozó része ezt írja: "A gyomor nagyjából 100 cm3 sötétvörös, nyálkás masszát tartalmazott." Ez körülbelül 10 cl valami (valószínűleg étel) összekeverve valami vörössel (valószínűleg vérrel). Tehát nem tudjuk, hogy mennyi vér volt a gyomrában, csak azt, hogy volt vér a gyomrában. Ami azért nem annyira különös tekintve, hogy súlyos belső vérzése volt. Az ügy egyik legtitokzatosabb része, hogy három különböző ruhadarabon, amiket két testen fedeztek fel, radioaktivitást mutattak ki, ami valóban egy kissé titokzatosnak tűnhet, de
09:13
nem szabad elfelejtenünk, hogy egy kicsit minden radioaktív. Ezért aztán több részletre van szükségünk. A radiológiai tanulmányok szerint normál körülmények között egy 150 cm2-es területen a feleződés percenként nem lehet 5000 dpm-nél nagyobb. Csak három ruhadarab érte el vagy haladta meg ezt az értéket 5000 dpm, 5600 dpm és 9900 dpm értékkel. A jelentésben megadott egyetlen magyarázat a következő: "...a ruhák azért voltak szennyezettek, mert radioaktív por hullott a légkörből, vagy pedig szennyeződhettek akkor, amikor kapcsolatba kerültek radioaktív anyagokkal." Más szavakkal, nem tudták pontosan meghatározni, hogyan szennyeződtek a ruhadarabok, de nem lehetetlen elképzelni, hogy természetes folyamatok eredményeként. Amennyiben esetleg mégsem az elemek okozták, létezhet egy alternatív magyarázat. Kolevatov korábban egy nukleáris anyagokat fejlesztő létesítményben dolgozott, Krivoniscsenko
10:13
pedig korábban egy szupertitkos, atomfegyverekhez plutóniumot gyártó üzemben. A három radioaktív ruhadarab Kolevatové és Krivoniscsenkoé volt. Számos forrás azt állította, hogy a túrázók eltűnésének idején az éjszakai égbolton mozgó fénygömbök formájában UFO-kat észleltek, és ezek az észlelések néhány másodperc és néhány perc közötti ideig tartottak. Közöttük volt három katona és két különböző túracsoport is. Néhány szemtanú szerint a helyi őslakos manysi lakosság, illetve egy csoport geológus azt mondta nekik, hogy az incidens idején az égbolton tűzgolyókat láttak. A gond az UFO észlelésekkel az, hogy ezek azonosítatlanok és ennek eredményeképpen gyakran nem ellenőrizhetők. Csak egyetlen túracsoport jelentette, hogy UFO-t láttak az incidens éjjelén, míg a többi észlelés előtte vagy utána történt. Azután itt van ez. Ez a legutolsó kép, ami a túrázók egyik fényképezőgépével készült.
11:16
Úgy tűnik, valamiféle fényforrásról készült az éjszaka közepén. Sajnálatos módon a fotó nagyjából annyira semmitmondó, mint az az UFO, amit ábrázolni hivatott. Kétségkívül lehet egy UFO-ról készült fénykép, és kétségkívül lehet egy gyertya, egy zseblámpa, tűz, tűzhely vagy bármi egyéb fotója is. De tegyük fel, hogy ez az éjszakai égbolton készült valaminek a fotója, ez esetben mit ábrázolhat? Eszembe jut néhány lehetőség. Rakéta, egy rakétadarab, ember alkotta űrszemét, amint éppen belép a Föld légkörébe, egy lezuhanó repülőgép, vagy talán egy meteor. Egyik sem lenne túl meglepő tekintve, hogy a Szovjetunióról van szó a hidegháború és az űrverseny kellős közepén, tehát bizonyára komoly légi aktivitás volt ott. Egy olyan korban, amikor az űrfelfedezés nagyjából annyira újszerű volt, mint egy herceg, aki egy jómódú Los Angeles-i környéken lakik, nem meglepő, hogy az emberek nem tudták azonosítani a titokzatos fényeket. Mindentől függetlenül, nem érhetett földet túl közel a túrázókhoz, mivel a keresőcsapatok megtalálták volna.
12:23
Ha pedig magát a tárgyat már elvitték volna, akkor is kellett volna, hogy legyen valamilyen bizonyíték egy becsapódási helyszín, lábnyomok vagy egyéb jelek formájában a talajon. Így azt a tényt figyelembe véve, hogy nincs nyilvánvaló kapcsolat az UFO és a túrázók eltűnése között, ezt az egészet félreteszem. Tehát, mi történt? Miért hagyták el a sátrat? Miért hasították fel belülről? Hogy lehet, hogy néhányan ennyire komoly sérüléseket szereztek, miközben a többiek egyszerűen megadták magukat a hidegnek? Miért voltak közülük ennyire sokan alulöltözöttek? Azt hiszem, a legnagyobb rejtély az, hogy hogyan maradhatott ez az egész rejtély tekintve, hogy mennyi információ áll rendelkezésre. Így, miután ennek a hónapnak a nagy részét azzal töltöttem, hogy több orosz fordítót béreltem fel és átolvastam egy nagy halom anyagot a KGB fedőakcióról szóló elmélettől kezdve az egyszerű lavinabalesetről szóló elméletig, íme az, ami szerintem a legvalószínűbb magyarázat. Először is, miért hagyták el a sátrat? Ez tűnik a kirakó legfontosabb hiányzó darabkájának.
13:28
Vitatkoznék azzal, hogy az egyetlen dolog, ami erre késztethette őket, valamiféle közvetlen fenyegetés volt a sátoron belül. Ha bármi volt odakint, mint például egy állat vagy egy UFO, nem lett volna okuk rá, hogy felhasítsák a sátrat. Nem volt jele lavinának, bár menekülőre foghatták volna, ha úgy gondolták volna, hogy egy lavina közeledik feléjük. Ezzel az elmélettel az a gond, hogy a lábnyomok azt mutatták, nyugodtan és rendezetten mentek le a lejtőn, nem pedig pánikszerűen rohantak. Tehát valamitől bepánikoltak a sátoron belül, de amint kijutottak, megnyugodtak és tudatosan hozták meg azt a döntést, hogy lemennek a lejtőn. Nézzék meg ezt a képet. A cső, ami kiáll a bejáratnál, a benti kályha füstelvezető csöve. Ez egy teljesen egyedülálló, barkácsolt megoldás volt, mivel a csoport vezetője maga készítette a tűzhelyet. Tudjuk, hogy használták a tűzhelyet az incidens éjszakáján, még az incidens előtt, mivel részben elfogyasztott sült sonkát és szalonnát találtak a sátorban.
14:29
Úgy vélem, hogy miután eloltották a kályhát és kivették a füstelvezető csövet, a bent lévő parázs véletlenül újra lángra lobbant. Mivel a füstelvezető csövet kivették, a füst másodpercek alatt megtöltötte volna a sátrat. Ahogy megkísérelték uralni a tüzet, vágtak néhány lyukat a sátor felső részén, hogy kieresszék a füstöt. Amikor ez nem működött és egyre nehezebbé vált levegőt venni, felhasították a sátor oldalát és pánikszerűen kimenekültek. Több bizonyíték is utal erre az elméletre. A csoport több tagjának testén és ruházatán is találtak égésnyomokat. Ezek egyértelműen származhattak a hevenyészett tábortűztől a fa alatt, vagy esetleg egy tűzforró fém kályhától is. Néhányuk szája körül vért találtak, és a vér felköhögése a füst belélegzésének egyik tünete lehet. Azután itt van ez a kép, ami az incidens napján készült. A kabát egyértelműen megégett. A kérdés az, hogyan? Lehetséges, hogy a kályhából kipattogó szikrák véletlenül lángra lobbantották a kabátot.
15:33
Szóval, kijutnak, és gyorsan ráébrednek, milyen borzasztó helyzetben vannak. Fagypont alatti hőmérséklet, sehol semmi menedék, alulöltözöttek, egy hóvihar kellős közepén, az éjszaka kellős közepén, a semmi kellős közepén. Ezen a ponton szerintem egyikük, vagy többen közülük úgy döntöttek, hogy a legközelebbi menedék felé veszik az irányt, és az erdőt tartották annak. Sok szempontból ez tűnhetett a legjobb döntésnek. A kiáramló füst lehetetlenné tehette, hogy a sátor közelében maradjanak, és / vagy a füst miatt azt hihették, hogy lángol a sátor. Néhányan közülük alkoholos befolyásoltság alatt álltak, ami befolyásolhatta az ítélőképességüket és azt, ahogyan a hideget érzékelték. Emellett úgy gondolhatták, hogy közelebb van az erdő, mint amennyire valójában volt. Szóval végül elérik az erdőt és azonnal nekilátnak tüzet gyújtani. Néhányan felmásznak a fára és a környéken szednek fát, míg azok, akik jobban fel vannak öltözve, egy kicsit mélyebbre mennek az erdőbe. Kb. 75 méterre a fától, négyük egy kisebb lavinát indít el, ami lesodorja őket
16:34
egy vízmosásba, nagyjából 3 métert zuhannak. Mivel a vízmosás alja tele van sziklákkal és jéggel, halálos sérüléseket szenvednek. A megmaradt öt túrázóból hárman úgy döntenek, visszamennek a sátorhoz, az utolsó kettő pedig lassan halálra fagy a kialvó tűz mellett.

DOWNLOAD SUBTITLES: