The Search For D. B. Cooper

The Search For D. B. Cooper

SUBTITLE'S INFO:

Language: Hungarian

Type: Human

Number of phrases: 422

Number of words: 3525

Number of symbols: 21549

DOWNLOAD SUBTITLES:

DOWNLOAD AUDIO AND VIDEO:

SUBTITLES:

Subtitles prepared by human
00:18
Vakmerő ejtőernyős menekülés egy repülő 727-esből Reno és... Azonnal megkezdődött a keresés... Nem tudjuk ki volt, honnan jött és hová tartott. Úgy vélem addig keressük amíg meg nem találjuk, vagy nem tisztázódik mi is történt. 1971 november 24-én délután egy középkorú aktatáskás férfi besétált a Portlandi Nemzetközi Repülőtérre ahol egy egyirányú jegyet vásárolt Seattle-be. Dan Cooper-ként mutatkozott be, majd 36 további utassal és 6 fős személyzettel felszállt a Northwest légitársaság 305-ös járatára. Kényelmesen elfoglalta a székét az utolsó sor közepén a kabin jobb oldalán. Rendelt egy italt és rágyújtott, mivel ez most épp a 70-es évek. Ahogy a járat megkapta a felszállási engedélyt, Cooper megfordult és átadott egy dokumentumot Florence Schaffner légiutas kísérőnek. Benne egy papírlapon kézzel írott szöveg állította, hogy a férfinél bomba van. Schaffner hezitálva leült mellé, ahol a táskájába pillantva
01:47
nyolc rúdnyi dinamitnak látszó tárgyat látott. Cooper követelései egyszerűek voltak. 200,000 dollár készpénz és négy ejtőernyő. Emellett egy üzemanyaggal teli tankert kért, hogy a Seattle-i reptéren újra lehessen tölteni a repülőt. Ellenállás esetén pedig a feladata "bevégzésével" fenyegetőzött. Miután a járat a levegőbe emelkedett, Schaffner elindult a kapitány felé hogy informálja, mialatt Tina Mucklow stewardess ült Cooper mellé. A kabin hátuljában elhelyezett telefonon keresztül Mucklow közvetítőként szolgált Cooper és a személyzet többi tagja között az eltérítés hátralévő részében. Az elkövetkező négy és fél órában a 305-ös járat Seattle mellett körözött amíg a helyi és szövetségi hatóságok összeszedték a pénzt és az ejtőernyőket. Tízezer darab 20 dolláros bankjegyet hoztak el egy helyi bankból egy közeli ejtőernyős iskola tulajdonosától pedig az ejtőernyőket. Délután 17:45-kor, a tervezett érkezési idő után két órával a 305-ös járat végre leszállhatott Seattle-ben. Ekkor már bőven naplemente után volt,
02:52
a repülőgépet a kifutópálya egy elszigetelt részére irányították. Miután a leszállás befejeződött, a követelt pénzt és az ejtőernyőket Mucklow légiutas kísérő kapta kézhez, aki aztán a fedélzetre vitte azokat. Cserébe Cooper az utasokat és a személyzet két tagját elengedte. Előbbiek legnagyobb része valószínűleg észre sem vette az eltérítést. A pénzzel és négy személyzeti taggal a fedélzeten Cooper utasította Mucklow-t, hogy a kapitány repüljön Mexikóvárosba. Maximum háromezer méter magasságban, a fékezőszárnyakat 15 fokba állítva, kiengedett futóművekkel. Kapcsolják ki a kabinvilágítást, és a hátsó beszállólépcsőt ami a repülőgép törzsének aljából nyílik, hagyják nyitva. Ezek közül kettőt nem lehetett teljesíteni. Először is a repülőgép ilyen módon nem tudna megállás nélkül Mexikóvárosba repülni. Ennek megfelelően Cooper javasolta, hogy Phonenix, Yuma vagy Sacramento repterén töltsenek újra végül a nevadai Reno-ban egyeztek meg. Másodszor pedig a hátsó beszállólépcső nem lehet nyitva miközben felszállnak.
03:58
Cooper ezt elfogadta, de cserébe Mucklow-nak meg kellett mutatnia hogyan tudja egyedül leengedni a lépcsőket a levegőben. Közel két órán át a földön voltak, mivel problémák adódtak a tankolás során, 19:36-kor azonban a 305-ös járat már a levegőbe emelkedett. Kevesebb mint 5 perccel a felszállás után Cooper a pilótafülkébe küldte Mucklow-t, azzal a megjegyzéssel, hogy többet ne zavarják őt. Utoljára akkor látta Cooper-t, amikor az utastér folyosójának közepén állt, mintha ugrásra készült volna. Mucklow bezárta maga mögött a pilótafülke ajtaját, és három órával későtt a 305-ös járat landolt Reno-ban. Miután megállt, a személyzet óvatosan megközelítette az utastér hátsó részét, ahol látták, hogy Coopernek és a bombának is nyoma veszett. A hátsó lépcső nyitva volt, kissé sérült is a leszállás következtében. Úgy tűnt csak egyetlen magyarázat volt az eltérítő hűlt helyére. Seattle és Reno között valamikor Cooper felvette az ejtőernyőt, lesétált a lépcsőn és az éjszaka sötétjébe vetette magát.
05:13
Amint egyértelművé vált Cooper eltűnése, tucatnyi FBI ügynök csődült a repülőre, ahol aztán csalódniuk kellett a csekély mennyiségű bizonyítékot látván. Egy fekete nyakkendő rajta egy csipesszel... ...nyolc cigaretta csikk... ...és kettő ejtőernyő abból a négyből amit Cooper kért. Nyilván a pénzt és az aktatáskáját magával vitte. Az eltérítés éjszakáján felvett vallomások alapján a személyzet és az utasok is sötét hajú, barna szemű fehér férfiként azonosították Cooper-t. Nagyjából a negyvenes éveinek közepén járhat, fekete ballonkabátot viselt fekete öltönnyel, fehér inggel, fekete nyakkendővel és szintén fekete cipővel. Nem sokkal beszállás után napszemüveget is felvett. A személyleírások alapján az FBI elkészítette az első fantomképeket. De mielőtt a keresést megindíthatták volna, először ki kellett találniuk mikor is ugrott ki Cooper. Persze ezt könnyű volt mondani. A személyzet közül senki sem látta a repülőből való kiugrást ahogy a két vadászgép pilótája sem, akik Seattle és Reno között kísérték a gépet.
06:17
Igazából ez nem meglepő, mivel az éjszaka közepén repültek. A személyzet viszont jelentett valami furcsát. Az utolsó kommunikáció nagyjából 20:05-kor történt, amikor megkérdezték segíthetnek-e neki valamiben, de Cooper nemmel válaszolt. Az elkövetkezendő tíz percben a személyzet mintha a repülő rázkódását vagy vibrálását érezték volna. Arra gyanakodtak, hogy Cooper biztos ekörül ugrott ki, amit a későbbi modellezések is valószínűnek találtak. Oké, szóval a "mikor?" megválaszolva, mi a helyzet azzal hogy "hol?". Cooper nagyon pontosan meghatározta a repülés módját és célját, az útvonalat viszont egyáltalán nem mondta meg. Mi több, annyira türelmetlen volt a lassú tankolással Seattle-ben, hogy a kapitány útvonalra vonatkozó kérdéseire sem válaszolt, csak annyit hogy "induljon már a show". Ennek megfelelően a kapitány maga döntött úgy, hogy a Vicor 23 névre hallgató légi folyosó mentén fog repülni. A légifolyosó útvonalát követve a hatóságok meghatározták a gép legvalószínűbb
07:18
pozícióját a feltételezett ugrás pillanatában, ami nagyjából Portland-tól 40 km-re északra esett. Ezek alapján ahogy a nap felkelőben volt, az FBI elkezdte keresőhadjáratát helikopterekkel, repülőgépekkel és földi egységekkel. Probléma viszont hogy mégha a kiugrási pont meghatározása pontos is volt, Cooper végleges földetérési helyét sokkal nehezebb megállapítani. A lazán behatárolt keresési terület hegyes-völgyes sűrű erdőket takart, szóval mondhatni tűt kerestek a szénakazalban. A nehéz terepviszony a problémának csak egy része, tovább nehezíti a napok óta állandósult fagyos idő. A hatóságok legjobb erőfeszítések ellenére sem sikerült Cooper vagy a nála lévő dolgok nyomára bukkanniuk. Mivel decemberig az elkövetőről egyáltalán nem találtak szinte semmit, az FBI inkább a 200,000 dollárt kezdte el követni. A pénzt a Seafirst Bank-ból hozták el, ahol 250,000 dolláros keret állt rendelkezésre ilyen zsarolási esetekre.
08:33
Mivel készültek erre, a tízezer darab 20 dolláros bankjegy mindegyike előre dokumentált sorszámú volt. Pénzügyi intézeteknek, kormányzati szerveknek és az átlag embereknek is gyorsan eljuttatták a sorszámokat. A cél az volt, hogy Cooper minél nehezebben tudja hasznát venni a pénznek. A Northwest Légitársaság és számos újság is külön jutalmat ajánlott fel annak aki talál egy körözött bankót. A csábító jutalom ellenére sem jelentkezett senki sem. Aztán eltelt közel egy évtized. A '80-as évek elején egy Brian Ingram nevű srác tábortüzet épített egy folyó mentén, Washington állam déli részén. Ahogy beleásott a homokba, Ingram három kötegnyi pénzt talált összesen 5880 dollár értékben. A hírhedt gépeltérítési ügyre gondolva Ingram szülei eljuttatták a megviselt kötegeket az FBI részére. A bankókat alaposan átvizsgálták és ahogy sejtették, a sorozatszámok benne voltak a körözött listában. Miután a kezdeti izgalom elült, sokkal több kérdés merült fel, mint válasz.
09:40
A legjelentősebb talán a "hogyan?". Hogyan jutott el a pénz a kiugrás helyétől idáig? A térképre nézve biztos csábító gondolat az, hogy Cooper szimplán eldobott némi pénzt, ami aztán a Lewis folyóba esett. A kötegeket ezután a folyam a Columbia folyóba vitte, végül pedig a Tina Bar névre keresztelt partszakaszon kötöttek ki. Tina Mucklow. Tina Bar. Véletlen volna? Ja, csak véletlen. Na mindegy, a probléma ezzel a felvetéssel az, hogy a Columbia folyó a másik irányba folyik. Ebből kiindulva az FBI néhány ügynöke átértékelte a kiugrási pont meghatározását. Egyfelől, ha a kiugrás helye délkeletebbre lett volna, a Washougal folyó közelében, akkor már kissé hihetőbb - de továbbra is valószínűtlen - hogy a pénz egészen Tina Bar-ig úszott. Másfelől a pénzkötegek talán egyből a partra érkeztek, ha a repülési útvonal nyugatabbra volt. Akárhogy is, nehezen magyarázható hogy három független pénzköteg
10:43
ami feltehetően szabadon esett vagy sodródott hogyan köt ki egy és ugyanazon a helyen. Hogy tovább bonyolítsuk, 1974-ben a folyómeder mélyítése céljából a fenékről a partra mozgattak üledéket. Egy elemzés szerint azonban a pénz ezen rétegek felett helyezkedett el. Ha ez igaz, akkor a pénz valamikor 1974 után került Tina Bar-ra. Ennek újravizsgálásakor azonban felfedték, hogy amit eddig szimpla üledéknek hittek, az lehet hogy igazából természetes agyagréteg volt. Emellett az üledéket egyértelműen a pénz megtalálásának helyétől messzebb rakták le a műveletek során. Amikor Ingram megtalálta a kötegeket, az összekötő gumi még ép állapotban volt. Ez azért jelentős, mert egy 2009-ben elvégzett kutatás eredményeként megállapítható, hogy ez a fajta gumi kötöző nem bírná a megpróbáltatást ha több mint egy évig vízben vagy nyílt levegőn van. Szóval hacsak a pénzkötegek nem voltak valahogy védve a természettől, az eltérítést követő egy évben kerültek Tina Bar-ra.
11:47
A legvalószínűbb magyarázat ezek alapján az, hogy Cooper vagy valaki más temette ott el. Cooper túlélte egyáltalán, és maga tette ezt meg? Valaki más tette miután megtalálta Cooper maradványait a pénzzel? Ha van is magyarázat ami nem igényel emberi beavatkozást a pénz elrejtéséhez, az sikeresen elkerülte a nyomozók figyelmét évtizedekig. Nyugodtan mondhatjuk hogy ez egy rejtély a rejtélyben. Ingram 1980-as felfedezése óta Tina Bar partja és a Washougal folyó környéke is számos átvizsgáláson esett át. Máig nem találtak semmi Cooper-re vagy a többi pénzre utaló nyomokat. A kezdetektől fogva többen is arra gondoltak, hogy Cooper túl sem élte a vakmerő szökését. Nem lenne túl meglepő kimenetele a történetnek, de igazából gyakran a feltevések izgalmasabbak a valóságnál. Ugyan bizonyítékunk sem a túlélésre, sem a halálra nincsen, nem túl merész dolog azt feltételezni, hogy a halálába zuhant. Amikor Cooper korom sötétben kiugrott a 305-ös járatból, az éppen egy viharon hajtott át,
13:05
300 km/h-s sebességgel, 3000 méterrel Washington déli része felett. A szél annyira erős volt, hogy letépett egy darabot a hátsó lépcsőből amit 1978-ban találtak meg szinte pontosan a feltételezett útvonalon. Nem túlzás azt mondani hogy Cooper nem igazán az alkalomhoz illően öltözött. A talajt több réteg felhő is takarta, amiből következik hogy Cooper nem tudta pontosan hol is ugrik. Még ha látta volna a talajt, és előre tudta volna hol szeretne földet érni, a választott ejtőernyője nem volt irányítható. Eszerint nem tudott volna a kiszemelt landolási pontja felé kanyarodni. Földi segítség nélkül így nem tudná koordinálni az ereszkedését. Bár Cooper valamennyire ismerte az ejtőernyőket, pontosan nem tudjuk mennyire volt szakértője. Gyakori feltételezés hogy a két pár ejtőernyőt amit kért - két elsődleges és két másodlagos ernyő - pusztán a túszejtés látszatát hivatottak kelteni. Pontosan ez is történt, az FBI hezitált de végül amellett döntöttek,
14:09
hogy nem szabotálják az ernyőket mivel nem akartak civil életet kockáztatni. Viszont az ernyők beszerzése körüli nagy kapkodás során véletlenül Cooper egy gyakorlóernyőt is kapott, ami teljesen működésképtelen. Ez a kis hiba bizonyára Cooper számára is figyelmen kívül maradt, mivel ez egyike volt a repülőről hiányzó ernyőknek. Ehhez jön még hozzá az, hogy Cooper a régebbi, elavultabb ernyőt vitte a két elsődleges közül. Ezekből látszik, hogy a lehető legrosszabb kombinációt választotta. De ezt az információt másként is felhasználhatjuk. Például lehetséges hogy Cooper a gyakorlóernyőt nem másodlagosként akarta használni, hanem a pénz biztonságos tárolójaként. Lényegében ezt akarta megtenni a valódi másodlagos ernyővel is. Először megpróbálta a pénzt belepakolni mielőtt pár rögzítő kábelt eltávolított és a táska köré tekerte. Talán a gyakorlóernyőt is erre a célra akarta használni? Ugyanakkor az elsődleges ernyő választása nem feltétlenül inkompetenciára utal.
15:09
Lehet annak is a jele, hogy több gyakorlata van azzal, mivel amit hátrahagyott az civil körökben is luxus terméknek számított, a választása viszont egy katonai változat. Ezt alátámasztja a feltételezés ami szerint lehet hogy Cooper ejtőernyős katona kiképzést kapott, és a választása az ismeretei miatt esett az adott ernyőre. Van még egy lehetséges alapja a katonai hátterének. Amíg a repülő Seattle felett körözött, Cooper megemlítette, hogy a McChord légibázis mindössze 20 percre van a Seattle Tacoma reptértől. Akkoriban ez elég pontos megállapítás volt, ami ugyancsak utalhat a katonai háttérre. A katonai kapcsolatok mellett feltételezett szál kötheti őt a Központi Hírszerző Ügynökség-hez (CIA) is. A repülőgép amit Cooper áldozatául kiválasztott egy Boeing 727-es, amelyet a CIA vetett be a vietnami háborúban ügynökök és utánpótlás bevetésére. Olyan feladatok ezek, amelyekre a 727-es tökéletesen alkalmas, lévén egyedi hátsó lépcsős ajtaja van. Bizton állíthatjuk azt, hogy Cooper azért egy Boeing 727-es gépet térített el,
16:12
mert ebből aránylag biztonságosan lehetett menekülni. Hogy erre a következtetésre a CIA információi alapján, vagy magától jött rá az már más kérdés. Viszont az, hogy melyik légitársaság járatát téríti el, feltételezhetőleg véletlenül lett a Northwest. Amikor Tina Mucklow a céljairól faggatta Cooper-t, a következő választ adta: "Nem mintha neheztelnék a munkáltatódra, csak úgy általában neheztelek." Későbbiekben tisztázta azt is, hogy a 305-ös járat mindössze jókor volt jó helyen. Egyértelmű hogy Cooper felkészült az akcióra. Úgy tűnt ismeri a repülőgép típust, és általánosan a repülést is. Ismerhette a helyi terepviszonyokat is. Végig nyugodt maradt a pánik elkerülése végett. Szemüveggel fedte a szemeit a minél nehezebb felismerhetőség végett. Mindössze pár nyomot hagyott csak maga után. Valamint négy ejtőernyőt kért a túszejtés látszatát fenntartva. Annyira határozott volt, hogy még a Florence Schaffner részére átnyújtott jegyzetet is visszaszerezte. A repülőjegyre írt néven kívűl nincs más minta Cooper kézírásáról.
17:17
A részletes tervezés és kivitelezés ellenére a menekülésre nem gondolt eleget. Nem csak a repülés útvonalát nem határozta meg, de az utolsó pillanatban a célt is Mexikóvárosról Reno-ra kellett változtatnia. Akár több ejtőernyős felszerelést is kérhetett, mint például cipőket, fejvédőt vagy ruházatot. A banjegyeket nagyobb címletekben is kérhette volna, így kevesebb súlyt magával cipelve. Abból kiindulva hogy túlélte az ugrást és egészben landolt, akkor is át kellett vágnia egy sűrű, részben hófödte erdőn öltönyben és ballonkabátban, november végén. Szerintem Cooper menekülése inkább volt improvizált, mintsem alaposan tervezett. A hatóságok hivatalosan nem kaptak olyan eltűnt személy bejelentést amely személyleírása illene Cooper-re. Ebből az következtethető hogy túlélte és vissza is tért addigi normál életébe. Más gépeltérítők is végbe vittek hasonló ugrásokat,
18:20
közülük sokan túl is élték, mégha hamar el is fogták őket. A legegyszerűbb magyarázat arra hogy hogyan kerülhetett pénz Tina Bar partjaira az emberi közreműködés. Akárhogy is, a legnagyobb része csak spekuláció. Cooper halálának bizonyítatlansága ajtót nyit a sokkal izgalmasabb lehetőségnek, miszerint valahogyan túlélte. Mire a sajtó felkapta a nem mindennapi esetet, az FBI már megkezdte néhány lehetséges gyanúsított utáni nyomozást. Köztük egy portlandi férfi, D.B. Cooper néven. Ez a Cooper hamar kiesett a gyanúsítottak köréből, de a sajtóban akadt kavarodás miatt Dan Cooper neve D.B. Cooper-ként lett lehozva, ahogy már tudjuk. A Dan Cooper név feltehetőleg egy alter ego, a hasonló nevű képregénysorozat alapján. Ez egy francia képregény, amely egy kanadai pilóta, Dan Cooper köré íródott. Bár a képregényt 1971 előtt nem fordították le angolra, így az nem is volt elérhető az Egyesült Államokban,
19:29
a jelentős franciául is beszélő népességgel rendelkező Kanadában bizony kapható volt. Az amerikai és kanadai akcentusok nehezen különböztethetők meg, ezért is jellemezték Cooper-t különös akcentus nélkül, aki így akár kétnyelvű kanadai is lehetett. Ezt alátámaszthatja az is amit Cooper mondhatott. Amikor a pilóta Cooper követeléseit továbbította a légiforgalmi irányítónak, a "átruházható amerikai valuta" kifejezést használta. Kétségbe vonható hogy egy amerikai állampolgár az "amerikai valuta" kifejezést használná, így feltételezhető hogy Cooper nem amerikai. A gond ezzel az, hogy nem tudjuk biztosan így mondta-e Cooper vagy a kapitány félrehallása volt. Például a személyzet többi tagja által készített feljegyzésekben csak a "átruházható valuta" kifejezés szerepel. Ezzel szemben a személyzet vallomásaiban a "200,000 dollár készpénzben" és "forgalomban lévő amerikai pénz" kifejezések szerepelnek. Cooper talán kanadai volt, a nevét talán Dan Cooper képregényhős után vette,
20:31
de pont annyira valószínű hogy amerikai volt, a nevét pedig valahonnan máshonnan szedte. Közel fél évszázad telt el az eset óta, mialatt gyanúsítottak ezreit hallgatták ki és vizsgálták meg. Nyilván mindegyiket nem tudnám most bemutatni, de néhány olyat nézzünk meg, akik a nyomozás során feltételezett D.B. Cooper-ként kerültek elő. Robert Rackstraw neve elsőnek 1978-ban került elő, és első ránézésre tökéletes jelöltnek tűnik. A hadseregben ejtőernyős és helikopter pilóta kiképzést is kapott. Jártas volt a robbanószerekkel. Korábban követett már el bűncselekményeket. Az egyik nagybátyja John Cooper korábbi lelkes ejtőernyőző. Hónapokkal a gép eltérítése előtt bocsátották el a hadseregből, ami lehetett motivációs oka. Végül is az elkövető saját elmondása szerint is neheztelt valamire. Az újságírók és magánnyomozók szembesítésekor Rackstraw nem erősítette meg és nem is cáfolta hogy ő lenne D.B. Cooper. Ehelyett olyan állításokat mondott, hogy "Akár én is lehettem", vagy "Nem kizárt".
21:40
Ellene szól viszont hogy Rackstraw szemének színe nem egyezik Cooper leírásával. Méginkább ellen vall az, hogy 28 éves volt az elkövetés idején. Ez jócskán kiesik a személyzet és az utasok leírása alapján becsült sávból. A legtöbben úgy állítják Cooper a negyvenes éveinek közepén járt. Kenneth Christiansen 2003-ban került fel a gyanúsítottak közé, amikor a testvére bizonyos azonosságokat fedezett fel Cooper és közte. Christiansen a második világháborúban ejtőernyősként szolgált, és 1953 óta a Northwest Légitársaság karbantartója és légiutas kísérőjeként is dolgozott. A kora 45 év a gép eltérítésének idején. Balkezes, ahogy Cooper is lehetett. Például a bal kezével kezelte a bőröndjét, a nyakkendőjén a csipesz bal oldalról lett felcsíptetve. 1994-ben bekövetkezett halála előtt nem sokkal állítólag a következőket mondta testvérének: "Van valami amit tudnod kellene, de nem mondhatom el." Halála után a családja több, mint 200,000 dollárt talált a bankszámláin.
22:45
Ezen felül Florence Schaffner szerint a Christiansen-ről készült fényképek kísértetiesen hasonlítanak Cooper-re. Christiansen-re viszont nem illett Cooper fizikai leírása. Alacsonyabb és könnyebb is volt nála. Bár Schaffner erős hasonlóságokat fedezett fel, megjegyezte hogy Cooper haja sűrűbb volt, amiket alátámasztottak a fantomképek is. A nagy mennyiségű pénze pedig egyáltalán nem volt gyanús, mindet földek eladásából szerezte. Richard McCoy először 1972-ben lett gyanúsított amikor D.B. Cooper módszerével próbált egy Boeing 727-es gépet eltéríteni. A két eset közötti jelentős átfedésekből kiindulva sokan úgy vélik egy és ugyanazon személy követte el őket. McCoy álnevet használt. Ál kézigránátokkal fenyegette a személyzetet. Kézzel írott jegyzeten keresztül közölte követeléseit. McCoy és Cooper is a "csak semmi turpisság" kifejezést használta a személyzet figyelmeztetésére. McCoy 500,000 dollár készpénzt és négy ejtőernyőt követelt.
23:49
Ugyancsak a repülőgépből ugrott ki a Utah államban lévő lakhelye felett. Az elkövetés módjának hasonlóságaitól eltekintve McCoy is a vietnami háborúban szolgált tűzszerész és helikopter pilótaként. Ő túlélte az ugrást, és két teljes napig a hatóságokat is elkerülte mielőtt letartóztatták és 45 évnyi börtönbüntetésre ítélték. Az 1974-ben bekövetkezett haláláig nem ismerte be, de nem is tagadta hogy ő lenne D.B. Cooper. Másfelől McCoy szórakozásból alkalmanként ejtőernyőzött, és a gép eltérítéséhez is teljes felszerelést hozott magával. Pontosan meghatározta merre repüljenek. Az ál kézigránátok mellett egy töltetlen fegyvert is használt fenyegetésül. Ott felejtette az egyik papírt amit egy légiutas kísérőnek adott át. Csak 29 éves volt az eredeti elkövetés idején. És mindhárom légiutas kísérő határozottan állította, hogy nem McCoy volt Cooper. Bár vannak jelentős átfedések a két eset között, McCoy lehetett egy egyszerű utánzata is D.B. Cooper munkájának.
24:54
Duane Weber először 1995-ben, halála előtt vált gyanúsítottá amikor a feleségének állította: "Van egy titkom amit el kell mondjak. Én vagyok Dan Cooper." A halálos ágyán adott vallomása után Weber özvegye valóban néhány összefüggést talált köztük. Azt állítja hogy talált egy olyan táskát mint amit a pénz tárolására használt. Néhai férje térdsérülést szenvedett miután kiugrott egy repülőből. Rémálmai voltak arról, hogy ujjlenyomatokat hagy a lépcsőkön. És egy évvel azelőtt, hogy a pénzt Tina Bar-on megtalálták volna, Weber egy kis kiruccanást tett oda. Ezek mellett a második világháborúban is szolgált. Büntetett előéletű volt. Illett rá a fizikai leírás. És 1971-ben 47 éves volt. Ugyanakkor Weber ujjlenyomatai nem egyeztek a 305-ös járaton találtak egyikével sem. Bár azt sem állíthatjuk, hogy azok bármelyike Cooperhez tartozott volna. Emellett a hátrahagyott nyakkendőn lévő DNS minta sem egyezett Weber mintájával. De ugyancsak nem tudjuk hogy az ott talált DNS minta
25:57
az elkövetőtől származik-e. Frusztráló viszont, hogy az FBI-nak sokkal megbízhatóbb forrásai is lettek volna DNS minta vételezésére. Ha visszaemlékszel, nyolc cigaretta csikket gyűjtöttek össze a helyszínről, amelyek jó eséllyel Cooper DNS mintájával teliek. Az a bizonyíték viszont valamikor elveszett, és azóta sem került meg. William Smith 2018-ban lett gyanúsított. A második világháborúban tengerészként szolgált, és volt némi tapasztalata az ejtőernyőzéssel is. 43 éves volt amikor az elkövetés megtörtént. Sötétbarnák a szemei. Illett rá a fizikai leírás. Felfedhető némi hasonlóság közte és a fantomképek között, különösen az idősebb D.B. Cooper-ről készített rajzon. Egy második világháborúban elesett Ira Daniel Cooper nevű tanuló ugyanabba a középiskolába járt, mint Smith. Élete nagy részében egy vasúttársaság telephelyén dolgozott felügyelőként, amíg a társaság 1970-ben csődbe nem ment. Ennek következményeként Smith elveszítette megélhetését, ami motivációként szolgálhatott.
27:02
Például neheztelhetett a légitársaságokra akik átalakítják a közlekedést, a vasút hanyatlásához vezetve. Spekulációk alapján Smith használhatta a vasúti hálózat ismeretét arra, hogy egy arra járó vonatra felugorjon és eltűnjön. Smith ugyanakkor egész életét az Egyesült Államok északkeleti részén töltötte. Abból kiindulva, hogy az eltérítés az ország másik felén történt és olyan követte el aki legalább kicsit ismeri a helyi terepviszonyokat, Smith talán nem a legjobb jelölt. Azonban Smith korábbi vasúti munkája érdekesnek bizonyul. A Cooper által hátrahagyott nyakkendőcsipeszt nem olyan régen elektronmikroszkópos elemzésnek vetették alá ami azon különféle fémeket mutatott meg. Ezek közül néhány, különösképpen a tiszta titán elég ritka volt 1971-ben. Ez arra utal, hogy Cooper valamiféle kémiai vagy fémmegmunkáló helyen dolgozhatott, vagy éppen a vasútnál. Ha más nem is, ez a pár bemutatott gyanúsított remélem illusztrálja mennyire nehéz biztosnak lenni ilyen kevés bizonyíték mellett.
28:16
Ez az öt ember egyáltalán nem hasonlít, mégis bármelyikőjük lehetne D.B. Cooper. Tényleg a negyvenes éveinek közepén járt Cooper, vagy csak öregebbnek tűnt a koránál? Tényleg szolgált a hadseregben? Melyik fantomkép hasonlít leginkább rá? 2016-ban az FBI hivatalosan is megoldatlanul lezárta az ügyet. Hacsak valaki rá nem talál Cooper maradványaira, vagy le nem nyomozza a megmaradt pénzt, elég kis esélye van a megoldásnak. Cooper túlélte egyáltalán? Nem tudom. De amíg ezt nem lehet egyértelműen megállapítani, D.B. Cooper legendája tovább él.

DOWNLOAD SUBTITLES: