Are athletes really getting faster, better, stronger? | David Epstein

Are athletes really getting faster, better, stronger? | David Epstein

SUBTITLE'S INFO:

Language: Hungarian

Type: Human

Number of phrases: 401

Number of words: 1946

Number of symbols: 11745

DOWNLOAD SUBTITLES:

DOWNLOAD AUDIO AND VIDEO:

SUBTITLES:

Subtitles prepared by human
00:00
Fordító: Ádám Sulán Lektor: Maria Ruzsane Cseresnyes Az olimpiai mottó: "Citius, Altius, Fortius." Gyorsabban, magasabbra, erősebben. A sportolók igen gyorsan megfeleltek ennek a mottónak. A maratoni futás olimpiai bajnoka 2012-ben két óra nyolc perc alatt teljesítette a távot. Ha az 1904-es olimpia bajnoka ellen indul, majdnem másfél órával győzi le. Mindannyiunkban ott az érzés, hogy az ember, mint faj folyamatosan, megállíthatatlanul fejlődik, de ez azért nem olyan, mintha másik fajjá fejlődnénk egy évszázad alatt. Mi történik hát? Szeretném megmutatni, mi áll valójában emögött a fejlődés mögött. 1936-ban, Jesse Owens tartotta a 100 méteres síkfutás világcsúcsát. Ha Jesse Owens részt vett volna tavaly a 100 méter világbajnoki döntőjében, a jamaikai Usain Bolt célba érésekor Owens még 4 méternyire lett volna a céltól.
01:07
Sprintereknél ez elég nagy különbség. Hogy jobban érzékeltessem ezt, megosztanék egy bemutatót, melyet Ross Tucker sportkutató készített. Képzeljék el a stadiont tavaly, a 100 méter döntőjén: nézők ezrei lélegzetvisszafojtva várják Usain Bolt-ot, minden idők leggyorsabb emberét; vakuk villannak, amint a kilenc leggyorsabb ember elhelyezkedik a rajtgépben. Most pedig képzeljék el, hogy Jesse Owens is ott van köztük. Csukják be a szemüket, és képzeljék el a versenyt. Bumm! Eldördül a startpisztoly. Egy amerikai sprinter áll az élre. Usain Bolt zárkózik mögötte. Bolt lehagyja őt, és mikor célba érnek, minden befutónál hallanak egy sípot. (Sípolások) Ennyi volt a befutó. Kinyithatják a szemüket. Az első hang volt Usain Bolt. Az utolsó pedig Jesse Owens. Hallgassuk meg újra. (Sípolások) Ha így nézzük, nem is olyan vészes a különbség, ugye? Azt is vegyük számításba, hogy Bolt
02:08
rajtgépből rajtolt el, majd speciális borításon futott, amelyet úgy fejlesztettek ki, hogy a lehető leggyorsabban lehessen rajta futni. Ezzel szemben, Owens salakon futott, ami megégett fa hamuja, puha felület, és ezáltal több energiát nyel el futás közben. Rajtgép helyett Owensnek egy kerti ásója volt, amivel lyukakat ásott a salakba, hogy onnan induljon. Owens izületeinek sebességét biomechanikailag vizsgálva azt kapjuk, hogy ugyanolyan borításon futva, nem 4 méternyi, hanem mindössze egy lépésnyi hátránya lett volna. Nem az utolsó, hanem a második hang lenne az övé. Hallgassuk meg újra. (Sípolások) Ekkora különbséget ad a borítások fejlődése, és így van ez mindegyik futószámban. Nézzük meg a hosszabb távokat. 1954-ben Sir Roger Bannister első emberként futotta le négy perc alatt az egy mérföldet. Manapság ezt minden évben teljesítik egyetemisták.
03:08
Ritkán középiskolások is. Tavaly év végéig 1314-en futották le négy percen belül az egy mérföldet, de akárcsak Jesse Owens, Sir Roger Bannister is puha salakon futott, ami több energiát vett el a lábaitól mint a mai szintetikus borítások. Konzultáltam biomechanikai szakértőkkel, hogy kiderítsem, mennyivel lassabb salakon futni, mint szintetikus borításon. Arra jutottak, hogy másfél százalékkal lassabb. Ha ezzel a másfél százalékkal lelassítjuk minden négy perc alatti futó eredményét, aki szintetikus pályán futott, ez történik. Csak 530 marad. Ha így nézzük, évente kevesebb, mint tíz ember csatlakozott a négy percen belüliek klubjához Sir Roger Bannister óta. Persze az 530 még így is jóval több, mint egy. Ez részben annak köszönhető, hogy manapság sokkal többen edzenek, és tudatosabban. Még az egyetemeken is profi módon edzenek Sir Roger Bannisterhez képest, aki 45 percet edzett alkalmanként, miközben ellógott a nőgyógyászati előadásokról az orvosin. Az pedig, aki 1904-ben megnyerte a maratonit,
04:10
három és fél órás eredménnyel, nos, ő patkánymérget és brandyt ivott, miközben futott. Neki ez volt az elképzelése a doppingról. (Nevetés) Látszik, hogy ma már a sportolók jobban értenek a doppinghoz is, és egyes sportokban, időnként ez is számított, de a technológiai fejlődés minden sportra hatással volt, a gyorsabb sílécektől a könnyebb cipőkig. Nézzük csak a 100 méteres gyorsúszás rekordját. A rekord folyamatosan csökkent, de néhol igen nagy ugrások voltak benne. Az első ilyen, 1956-ban a bukóforduló bevezetésekor látható. Megállás és megfordulás helyett az úszók a víz alatt fordultak át, és így egyből a másik irányba rugaszkodtak el. A második ugrás a vízelvezetők bevezetése a medence oldalán melyek elnyelik a vizet, így nem alakul ki turbulencia, ami akadályozná a versenyzőket. Az utolsó ugrás az egésztestes alacsony súrlódású úszódresszeké. A technológia minden sportban megváltoztatta a teljesítményt. 1972-ben Eddy Merckx felállította
05:12
az egy óra alatti legnagyobb lebiciklizett táv rekordját, 49,43 km-rel. Ez a rekord folyamatosan javult, ahogy a biciklik egyre aerodinamikusabbak lettek, egészen 1996-ig. Ekkor a rekord 56,8 km volt, több, mint 7 km-rel több mint Eddy Merckx rekordja 1972-ben. Ám 2000-ben, a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség elrendelte, hogy aki ezen a rekordon akar javítani, ugyanazt a felszerelést kell használnia, amit Eddy Merckx használt 1972-ben. Hol tart ma a rekord? 49,70 km-nél, ami alig 300 méterrel több, mint amire Eddy Merckx képes volt több mint négy évtizede. Tulajdonképpen a rekord majdnem teljes javulása a technológiának volt köszönhető. Ám nem a technológia az egyetlen, ami növelte a sportolók teljesítményét. Bár valóban nem lettünk más faj egy évszázad alatt, a génállomány a versenysportokban jelentősen megváltozott.
06:14
A 20. század első felében a testnevelőtanárok és edzők úgy gondolták, az átlagos testalkat a legmegfelelőbb minden atletikus igénybevételre: közepes magasság, közepes súly, bármely sporthoz. Ez látszott is a sportolók testén. Az 1920-as években az átlagos magasugró, és az átlagos súlylökő egyforma méretűek voltak. Idővel ez a szemlélet elavult, mivel a sportszakértők és edzők rájöttek, hogy az átlagos testalkat helyett speciális testalkatokra van szükség, melyek bizonyos feladatokra alkalmasabbak. Létrejött egy mesterséges szelekció, testalkat szerinti kiválasztódás az egyes sprortokhoz, és a sportolók teste különbözőbbé vált. Manapság az átlagos súlylökő nem akkora, mint egy átlagos magasugró, hanem 6 és fél centivel magasabb, és 59 kilóval nehezebb. Ez minden sportnál érezteti hatását. Magasság-tömeg diagramon ábrázolva két tucat sportágat, mindegyiknél egy adatot megfeleltetve, a 20. század első felében ez így néz ki. Van némi szórás, de nagyjából az átlagos testalkat köré csoportosul az egész.
07:15
Aztán ez a szemlélet kezdett elavulni, és ezzel egyidőben a digitális technika - először rádió, majd a televízió és az internet - emberek milliói, vagy milliárdjai számára tették lehetővé az élsport követését. A pénzügyi ösztönzés, a hírnév és siker lehetősége megnőtt az elit sportolók számára, ami a legfelső szintre emelte a teljesítményt. Ez felgyorsította a specializált testalkatok mesterséges kiválasztódását. Ugyanez a diagram ma így néz ki ugyanezen sportoknál. A sportolók teste sokkal jobban különbözik egymástól. Mivel ez az ábra rendkívül hasonlít a táguló univerzum ábrájára, melyen a galaxisok egyre távolodnak egymástól, az ezt felfedező tudósok úgy nevezik: "A testalkatok nagy bummja." Az olyan sportoknál, ahol előny a magasság, mint a kosárlabda, a sportolók magasabbak lettek. 1983-ban a Nemzeti Kosárlabda Szövetség egy úttörő egyezményt írt alá, melyben a liga a játékosokat partnerként kezeli, részesedést adva nekik a jegyeladásokból és televíziós szerződésekből. Ezáltal, mindenki, akinek lehetősége volt az NBA-ban játszani, élni akart ezzel,
08:17
a csapatok pedig külföldön kezdtek nézelődni megfelelő játékosokért. Hirtelenjében a 213 cm-nél magasabb játékosok aránya megduplázódott, 10 százalékra nőtt. Ma a Szövetség minden tizedik játékosa legalább 213 cm magas, de az ekkora emberek rendkívül ritkák az átlaglakosság körében. Olyannyira, hogy ha van egy amerikai ismerősük 20 és 40 év között, aki ennél magasabb, 17 százalék az esélye annak, hogy az NBA-ban játszik. (Nevetés) Azaz hatból egy 213 cm magas ember jelenleg is kosarazik. Nem ez az egyetlen furcsaság a kosarasok testével. Ez itt Leonardo da Vinci Vitruvius-tanulmánya. Ideális esetben a karfesztáv egyenlő a magassággal. Nálam pontosan egyezik a kettő. Valószínűleg nagyjából az önöké is. Nem úgy az átlagos kosarasoké. Az átlagos kosaras magassága nagyjából 200 cm, karfesztávja pedig 213,5 cm. Nemcsak borzasztó magasak,
09:17
irtó hosszú karjuk is van. Ha Leonardo egy kosárlabdajátékost akart volna ábrázolni, egy téglalapra és ellipszisre lett volna szüksége kör és négyzet helyett. Amely sportoknál a nagy méret előny, a sportolók nagyobbak lettek. Ennek megfelelően, ahol az apró termet jelent előnyt, a sportolók is kisebbek lettek. Az átlagos női tornász magassága 160 cm-ről 145 cm-re csökkent az elmúlt 30 évben, mivel ez előnyös az erő/súly arányukra, és a levegőben pörgési képességükre nézve. A nagyból még nagyobb, az apróból még apróbb, a furcsából még furcsább lett. A vízilabdázók alkarja arányaiban hosszabbá vált a karjuk hosszához képest, így erősebben tudnak kapura lőni. Nagyból nagyobb, kicsiből kisebb, furából furább lett. Úszásban az ideális testalkat a hosszú felsőtest, rövid lábakkal, ami akárcsak egy kenu hajóteste nagyobb sebességet biztosít a vízben. Futásnál az ellenkezője igaz. A hosszú lábak, és a rövid felsőtest előnyös. Ez manapság látszik is a sportolók testén. A képen Michael Phelps,
10:18
minden idők legjobb úszója. Mellette Hicham El Guerrouj, az egy mérföldes síkfutás világcsúcstartója. 18 cm van köztük magasságban, de mivel más testalkat előnyös a sportágukban, egyforma hosszú nadrágot hordanak. Magasságukban 18 cm a különbség, de a lábuk egyforma hosszú. Egyes esetekben a nagyobb teljesítményt lehetővé tevő testalkat utáni keresés olyan népcsoportokat is bevezetett a versenysportba, amelyek tagjai előtte sosem versenyeztek, például a kenyai hosszútávfutókat. Mi a kenyaiakra tekintünk remek maratonistaként, a kenyaiak pedig a kalenjin törzsre. A kalenjin törzs tagjai a kenyai népesség mindössze 12 százalékát teszik ki, de közülük való a legtöbb kiváló futó. Van egy bizonyos testfelépítési különlegességük: a lábaik extrém módon hosszúak és vékonyak, mégpedig azért, mert őseik az Egyenlítőhöz közel, nagyon forró, és száraz körülményekhez kellett, hogy alkalmazkodjanak. Azzal, hogy végtagjaik
11:18
nagyon hosszúak és vékonyak, jobb a hőleadásuk. Ugyanezen okokból vannak a radiátoroknak hosszú tekercseik, hogy méretükhöz képest a lehető legnagyobb felületen adhassák le a hőt, és mivel a láb olyan, mint egy inga, minél hosszabb és vékonyabb, annál energiatakarékosabb a mozgatása. Hogy érzékeltessük a kalenjin futók sikerességét: 17 amerikai futó teljesítette a maratoni távot 2 óra 10 percen belül ezidáig. Ehhez 4:58 perc/mérföld tempó kell. 32 kalenjin tette meg ugyanezt tavaly októberben. (Nevetés) Mindezt úgy, hogy a teljes populáció annyi, mint Atlanta lakossága. A technológiai fejlődés és a változó génállomány sem magyaráz meg minden teljesítménynövekedést. Más lett a sportolók hozzáállása is. Láttak már olyan filmet, amelyben valakit megcsap az áram, és keresztül repül a szobán? Nem történik robbanás. Az történik ilyenkor, hogy az elektromos impulzustól minden izomrostjuk egyszerre megrándul, és ez repíti őket keresztül a szobán.
12:19
Tulajdonképpen elugranak. Ennyi erőt rejt magában az emberi test. Alapesetben persze nem férünk hozzá teljesen. Az agyunk korlátozó funkciója meggátolja, hogy teljes fizikai kapacitásunkat kihasználjuk, mert sérülést okozhat az inakban és szalagokban. De ahogy egyre többet megtudunk erről a gátló mechanizmusról, úgy tudjuk egyre inkább visszafojtani, ha csak egy kicsit is, egyes esetekben meggyőzve agyunkat, hogy testünk nem kerül halálos veszélybe, ha egy kicsit jobban kihasználjuk. Az állóképességi, és ultra-állóképességi sportok remek példák erre. Régebben ezeket a sportokat az egészségre károsnak tartották, mígnem rájöttek, hogy csomó olyan jellegzetességünk van, melyek alkalmasakká tesznek rájuk: nincs sűrű szőrzetünk, vannak izzadságmirigyeink, melyek lehűtenek futás közben; testünkhöz képest keskeny a derekunk, és hosszúak a lábaink; nagy izületi felületeink vannak, melyek elnyelik a rázkódást. A boltíves talpunk rugóként működik, rövid lábujjaink alkalmasabbak elrugaszkodásra, mint faágak megragadására, és futás közben úgy tudjuk elfordítani a törzsünket és vállunkat,
13:19
hogy közben előre nézünk. Főemlős rokonaink erre nem képesek, nekik így kell futniuk. A jó öreg farizmaink pedig kiegyenesedve tartanak futás közben. Figyelték már a majmok fenekét? Nem kerekek, mert nem kiegyenesedve futnak. Ahogy a sportolók rájöttek, hogy teljesen alkalmasak az ultra-állóképességi dolgokra, olyan dolgokat értek el, melyekre azelőtt gondolni sem mertek. Mint például a spanyol Kílian Jornet. Itt Kílian épp a Matterhornra fut fel. (Nevetés) Egy melegítőfelső van a derekára kötve. Olyan meredek, hogy nem is lehet futni. Egy kötélen húzza fel magát. Ez egy több, mint 2400 méteres szintkülönbség, amit Kílian oda-vissza kevesebb, mint három óra alatt tett meg. Elképesztő. Bár kétségkívül tehetséges, Kílian nem egy élettani csoda. Most, hogy ezt megtette, más sportolók is követik majd, pont úgy, ahogyan annak idején követték Sir Roger Bannistert is a négy percen belüli mérföldes futásban. Fejlődő technológia, változó gének, és megváltozott hozzáállás.
14:20
A sport innovációja, legyen az egy újfajta talajborítás vagy új úszótechnika, a sport demokratizálódása, az újabb testtípusok és újabb népek integrációja, és a sporton belüli képzelőerő, az emberi test képességeinek jobb megértése, együtt tették a sportolókat erősebbé, gyorsabbá, bátrabbá, és jobbá mint valaha. Köszönöm szépen. (Taps)

DOWNLOAD SUBTITLES: